|
Kezdetek
Esztike 2006.12.28. 15:22
Éjfél körül járhatott az idõ. A városra néma csend zuhant. Langyos szél süvített át rajta, bódító, mégis különös szellõ. A fekete leplet mindössze egy autó fényszórói törték meg. Lassan, komótosan gurult, minta a néma sötétség a fogságába ejtette volna. Ám hirtelen megállt. Ajtajai kicsapódtak, majd három árny szállt ki belõle. Az elõbb még olyan bódító szél egyre viharosabbá vált. Az autó elgurult, majd a sziluettek gazdái elindultak. Bele a sötétségbe.
Egy hotel felé tartottak. Útközben nem sok szó esett köztük. Lassan szemerkélni kezdett az esõ, majd egyre jobban zuhogott. Futni kezdtek, míg végül odaértek a kivilágított szállodához. Gyorsan beszaladtak és a recepciós pult elé álltak. Egy 35-40 éves hölgy mosolyogva köszöntötte õket.
- Jó napot, miben segíthetek? – kérdezte, miközben végignézett az alakokon. Csak a szemüket látta, mivel arcukat és testüket esõköpeny védte.
- Elõre lefoglalt lakosztályunk van Graham névre. 3 szobás. - szólt egy mélyebb, nõi hang.
- Egy pillanat. – mondta a nõ. Keresgélt valamit a számítógépben, elkérte a pénzt, odaadta a kulcsokat, majd a három ismeretlen felballagott a szobába.
Miután maguk mögött bezárták az ajtókat, végre lehámozták magukról a köpenyt, így fény derült kilétükre.
Az elsõ alak egy 16-17 év körüli lány lehetett. Derék alá érõ, hófehér haja volt és szürke szeme. Tetõtõl talpig fehér ruhát viselt. Fehér, hosszú ujjú blúzt, fehér térdnadrágot és fehér szandált. Fáradtan lerogyott az egyik székre, könyökét kecsesen az asztalra tette, tenyerével megtámasztotta a fejét. Úgy nézte, ahogy társai végre leveszik a csuklyás köpenyt.
A második lánynak hátközépig érõ, hosszú, ezüstszõke haja volt. Piros inget és fehér miniszoknyát viselt. Õ is 17 év körüli lehetett. Miután megszabadult a köpenyegétõl, haját jobb oldalon egy laza copfba kötötte, majd leült a társa mellé.
A harmadik leány 14 évesnek tûnt. Piszkosszõke haja 2 fonatban omlott vállaira. Piros, kantáros rövidnadrágot viselt, alatta egy fehér pólóval. Miután végre felakasztotta a ruháját, leült a másik két lány elé. Egy darabig senki sem törte meg a csendet. Majd a fehér hajú lány kezdte a beszélgetést.
- Hamarosan itt az idõ… - szólt ugyanazzal a mély hanggal, mint a recepciós pultnál.
- Igen. - mondta a szõke hajú lány, aki mellette ült.
- Hogy vagytok? Mindenki épségben van? Rose?– kérdezte csendesen.
- Én megvagyok… - sóhajtotta a fonott hajú, piszkosszõke gyerek – Na és te, Lisa?
- Tûrhetõen. – válaszolt a fehér hajú – Karen?
- Én is élek. – szólt az ezüstszõke lány, oldalra kötött hajának végét babrálva.
- Kíváncsi vagyok a Kaleido Színpadra… - nézett ki az ablakon Lisa, de a sötét ködbe beleveszett az egész táj. Így hát szomorúan visszafordította a fejét.
- Fõként Layla Hamiltonra… én legalábbis vele szeretnék találkozni. – szólt Rose vágyakozva.
- De õ már nem dolgozik a színpadnál… - rázta a fejét Lisa. Fehér haja táncot járt a levegõben.
- Kalos Eido vissza fogja hívni erre az elõadásra. De hogy miért, azt nem tudom. – mondta vállát rázva Rose – Mindenesetre én nagyon örülök neki. Nagyon tehetséges artista…
- … volt, amíg meg nem sérült. –fejezte be Lisa.
- Ja igen, a baleset. Állítólag már felgyógyult. – csökönyösködött Rose.
- Ne légy naiv. – szólt rá szigorúan Lisa, összeszûkült szemekkel – Egy válltörésbõl nem lehet tökéletesen felgyógyulni. Az meglehet, hogy továbbra is tehetséges és tündöklõ, de nem tud már olyan mozdulatokat végrehajtani.
- Ne veszekedjetek. Majd holnap eldõl, mire képes Layla Hamilton.
- Igazad van Karen, úgyis megtudjuk holnap. – szólt mosolyogva, egyre laposabbakat pislogva Rose.
- Tulajdonképpen miért is vagyunk itt? – kérdezte ridegen Lisa.
- Nos… nekem azt mondta a producer, hogy egy hónapig a Kaleido Színpadnál fogunk vendégeskedni. A színpadtól is mentek át emberek, szóval lényegében ilyen csere történt. Persze a Kaleido Színpadtól jóval több ember ment hozzánk.
- Hogyhogy? – csodálkozott Lisa.
- Tekintve, hogy mi hárman európai szinten ezüstérmesek vagyunk, sokkal ügyesebbek vagyunk, így ha mi hármunkat megkapnak, nekik sokkal több embert kell adniuk.
- Én megkockáztatom, hogy Layla Hamiltonnál is tehetségesebbek vagyunk. –szólt gonosz vigyorral az arcán Lisa.
Mindenki rá nézett.
- Gondolod? – kérdezte Rose.
- Miért is ne? – szólt kissé undokul Lisa – Elvégre Layla Hamilton is csak ember, lehet, hogy sokkal tehetségesebbek vagyunk, nincs igazam?
- Lehet… - mondta Karen, szõke haját babrálva – Majd holnap eldõl. Itt a vitát berekesztem. Tegyük el magunkat holnapra. Sokat utaztunk.
- Jó ötlet. – szólt Lisa, majd felálltak és elvonultak egy-egy szobába.
*
Másnap Kalos Eido minden Kaleido tagot az irodájába hívatott. Úgy értem, akik még ott voltak, akik nem mentek vendégszereplésre. Az a pár fiatal megszeppenten álltak az iroda ablaka elõtt. Tényleg kevesen voltak. Csak a legjobbak: Sora Naegino, May Wong, Leon Oswald, Sarah Dupont, Mia Guillem, Anna Heart, Rosetta Passel. Ezen kívül még jelen volt Marion és Jonathan, Ken és Marion édesapja.
- Kalos, most miért hívattál minket? – kérdezte Sarah aggódóan. Kalos a székében ült. Kissé feszült volt.
- Vendégeink érkeznek… hamarosan.
- Tudjuk. De miért? És miért mentek el a többiek? – kérdezõsködött tovább Sarah.
- Hamarosan választ adok mindenre. De várjuk meg a vendégszereplõinket, õk is kíváncsiak lehetnek.
Ekkor halk kopogás hallatszott. Mindenki az ajtóra szegezte a pillantását. Ekkor… pedig belépett Layla.
- Layla… itt? – suttogta Sora.
- Sziasztok. Rég találkoztunk. – mosolygott Layla, miközben odasétált Kalos elé – Szervusz Kalos.
- Kérlek Layla… - bólintott Kalos, majd az asztal elõtt található 4 székre mutatott. Layla helyet foglalt. Közben rápillantott Sorára. A japán lány ismét a könnyeivel küszködött. May elpirult, a többiek vidáman mosolyogtak a szõke lányra.
- Nahát Layla, te is itt vagy? Ezek szerint rész veszel a mûsorban? – kérdezte vidáman Sarah.
- Igen, Kalos megkért. Bár eleinte húzódzkodtam, hisz veszítettem Sorával szemben, de Kalos mondta, hogy szükségetek van rám… így hát jöttem.
- És Katie? A másik producer lány?
- Õ nincs itt, valahol London környékén nyaral.
- Értem…
- És most úgyis van idõm, miért is ne? – válaszolta Layla bólogatva.
Újabb kopogás hallatszott.
- Ki lehet az? – suttogta Rosetta Sora fülébe.
- Csst! – szólt rá May mérgesen. Rosetta az égre emelte a tekintetét.
Ekkor belépett 3 személy. Egy fehér, egy szõke egy piszkosszõke hajú lány. Bólintottak Kalosnak, majd kettõ közülük leült Layla mellé. Csendben kezet fogtak vele. Eközben a harmadik, a talpig fehérben lévõ, hófehér hajú lány Kalos elé lépett. Csendben kezet fogott vele, majd õ is leült társai mellé.
- Milyen… szépek… - szólt elámulva May.
- Azok… és milyen magabiztosak… - mondta Sora, miközben le sem vette a szemét a hófehér üstökû lányról. A lány a szürke szemeivel elkapta a pillantását és egy darabig farkasszemet nézett vele. Majd Sora üdvözlésképpen lassan bólintott neki. A nõ egy darabig nem tett semmi, majd õ is köszönt neki.
- Nos akkor… - szólt Kalos – bemutatom a vendégszereplõinket.
A három újonc felállt, és odaléptek a Kalido Társulat tagjai elé.
- Rose Jonhson – a piszkosszõke, fonott hajú lány kissé elõrébb lépett – A Ghrinson társulat egyik legügyesebb artistája. A kötéltáncban nyújtott teljesítménye világhírû, pedig még nincs 14 éves. – mutatta be Kalos a többieknek. Rose kedvesen meghajolt, majd visszaült Layla mellé. Layla halkan kérdezett tõle valami, mire Rose megrázta a fejét és Lisa felé intett a fejével.
- Karen Hackelen – a hátközépig érõ, ezüstszõke hajú lány elõre lépett. Tekintetével megkereste Sorát. Mélyen a szemébe nézett. Sora állta a tekintetét. Ezek után Karen magabiztosan elmosolyodott – Õ is a Ghrinson Színpadtól jött. Diabolo bajnok. Akárcsak Rosetta, õ is világhírû. Körülbelül a tehetségük is egy szinten van, talán Karen egy kicsit tapasztaltabb. Õ is rengeteg versenyt nyert, akárcsak Rosetta, de mivel 17 éves, diabolo világbajnoknak Rosettát ismerték el. Ezen kívül Rosehoz hasonlóan remek táncos. – Karen is megfordult, és leült Rose mellé. Újra Sorára pillantott, majd hanyag eleganciával felemelte a kezét és intett párat Sorának. A japán lány kissé meglepõdött, de nagy mosollyal az arcán nézett Karenre.
- Legvégül pedig bemutatom Lisa Grahamet. Õ közel 2 éve csatlakozott Karen és Rose társulatához. Õ az ottani sztár, 18 éves kora ellenére. Bár nálunk is úgymond Layla volt az, 17 évesen. Na mindegy, tehát Graham kisasszony szintén kötéltáncos, bár legjobban a trapézokon teljesít.
Mindenki csendben állt. Lisa ismét leült. Kalos is.
- A Ghrinson Társulattal egyességet kötöttünk. Sikeresen megegyeztünk, hogy a 3 hölgyet küldik hozzánk, mi pedig még küldünk embereket. Õk a legjobbak európában – nõi kategóriában – tehát nekünk sokkal több embert kellett elküldenünk. Európában nõi-férfi kategóriában ez a hármas ezüstérmes lett tavaly elõtt.
Csend. Sarah szólásra nyitotta a száját, de csendben maradt.
- Fõnök úr… milyen mûsort fogunk elõadni? – kérdezte Mia.
- Nos… a te egyik mûvedet.
- Mit? – kerekedett ki Mia szeme – de hát már az összes darabomat elõadtuk, a Szabadságot, a Drakulát, a…
- Épp ezért kell most kitalálnod egyet.
- Na de… MICSODA?
- Találj ki egy jó történetet szombatig. De most nem leszel annyira eleresztve. Van néhány szabály, amit be kell tartanod. Ma csütörtök van. Tehát két napod és éjszakád van megírni a történetet, mivel Graham kisasszony óhajára hétfõn el kell kezdenünk gyakorolni.
-… – Mia elszörnyûlködve pilantott Lisára, de az szóra sem méltatta, csak megrázta hófehét hajfonatait.
- Megkapod majd a szabályaink listáját. Végeztünk. Vagyis Sarah?!
- Tessék. – fordult Kalos felé a nõ.
- Hány üres szobánk van még? Kellenének a hölgyeknek.
- Nem szállodában alszanak? Én úgy tájékozódtam…
- Layla alszik egyedül az apjánál, Rose, Karen és Lisa ellenben a Kaleido Színpad szállóhelyén fognak szobákat kapni. Karen és Rose együttes véleménye szerint sokkal jobb lesz az összhang köztük és köztetek, ha a napjaitok együtt töltitek.
- Értem… nos nem adhatom ki azoknak a szobáját, akik most a másik társulatban vannak… egy szobánk sincs. – mondta szomorúan Sarah.
- Akkor… valakinél el kell õket szállásolni. – szólt Kalos, és Sorára pillantott. Sora már tudta, mit jelent ez.
*
- Ide letehetem a csomagom, Sora?
- Persze, nyugodtan… - mondta Sora kedvesen.
- Örülsz, hogy csak velem kell egy szobában laknod, igaz? – kérdezte kedvesen Karen, miközben lerakta a bõröndjét az ágy mellé.
- Nos… - mosolygott zavartan Sora.
- Ezt igennek veszem. Én is örülök, hogy veled egy szobába kerültem. Sokat hallottam már rólad.
- Valóban?
- Igen. – szólt Karen, miközben lehuppant az ágyra – Bocsi, hogy leültem, hoztam hálózsákot, csak nagyon kifáradtam…
- Nyugodtan. Rose és Lisa hova kerültek?
- Rose Mia Guillemhez, Lisa pedig May Wonghoz.
- Értem… lemegyünk sétálni a partra?
- Menjünk. Úgyis beszélgetni szeretnék veled. – szólt Karen, majd felállt és Sorával együtt kilépett az ajtón.
Délután 4-kor ért vissza Sora és Karen a szállásra. Karen meghívta egy fagyira Sorát, és kiültek a partra beszélgetni. Sora eleinte kissé ridegnek és kimértnek tartotta a fiatal lányt, de mire visszaértek, már nagyon jóba lettek. Mikor bementek a szobájukba, Karen elkezdett kipakolni és rendet csinálni a dolgai közt, Sora pedig átszaladt Miahoz.
- Hogy állsz? – kérdezte az „írónõt”.
- Jól! Rose adott egy fantasztikus ötletet, kicsit átírom, személyre szabom a szereplõk jellemét és máris kész! Ma nem fogok aludni, annyira felvillanyozott! – szólt lelkesen Mia, miközben folyamatosan gépelt a laptopján – Ugyan kissé elnyûtt történet, de felturbózom egy kicsit! Csak azok a hülye szabályok…
- Milyeneket kaptál?
- Ehh… - Mia nyújtózott egyet és Sorára nézett – semmi extra, bár kicsit meglepõdtem… olyan szabályok, hogy kinek milyen típusú szerepet kell adnom.
- És milyeneket kaptunk? – mosolygott a japán lány. Mia kedves vigyorra húzta a száját.
- Lisa, Karen és Rose lesznek a fõszereplõk… persze erre számíthattunk, hisz õk a vendégeink… bár nem tudom, lehet-e fõszereplõknek nevezni, de végül is… hát nem tudom.
- MICSODA? Nem Layla? – hökkent meg Sora.
- Én is meglepõdtem… bár õ is nagyon fontos szerepet fog kapni: te, Layla és May fogjátok a gonosz tündéreket alakítani…
- Tündéreket? Na ez már valami, Mia! És a többi szerep?
- Az még úgy nincs kész. - ásított fáradtan Mia – majd csak lesz valahogy.
- Szerintem pihenned kéne.
- Nem, még befejezem, meg ha most lefekszek, elfelejtek mindent. – mosolygott a szemüvegét igazgatva Mia.
- Hát… akkor sok sikert. Szia!
- Szia Sora!
Sora visszasétált a szobájába. Karen már várta.
- Sora… elég sokat utaztunk és ma is korán keltem, megengeded, hogy lezuhanyozzak? – kérdezte kedvesen.
- Ehh… öhh… persze! – vigyorgott Sora, majd legyintett egyet a levegõben és összezárta a markát – Arra van.
- Öhh… köszi! –mosolyodott el Karen is, bár furcsállta a szobatársa viselkedését. Miutá becsukódott mögötte a fürdõszoba ajtaja, Sora a markához kezdett beszélni.
- Mikor hagyod már abba ezt a kéjenc viselkedést?
- Nem értem, mirõl beszélsz, Sora. – válaszolt neki összecsukott tenyere. Sora lassan kinyitotta, és abban megjelent egy alig 30 centiméter magas, kis szellem.
- Fantom! – kiáltott rá Sora, miközben a fürdõbõl hallani lehetett, hogy Karen megnyitotta a csapot.
- Sora, ne kiabálj.
- Á, mindegy hagyjuk… - szólt a lány, majd elindult ki a szobából. Ám a válla fölött még visszanézett. Fantom már a kulcslyukon nézett befelé.
- FANTOOOOM!
- Sora, mi ez a kiabálás? – kérdezte Karen, miközben egy szál törülközõben, vizes hajjal megjelent az ajtóban. Tökéletesen hófehér bõre volt, olyan, amilyet még Sora sosem látott.
- Semmi, semmi… e-elmegyek megnézem, mi lesz a vacsi… ehehehehe, öhh mentem. – majd Sora kifordult a szobából. Karen megrántotta a vállát és visszament a fürdõbe.
- Ez nem igazság! – szólt Fantom, miközben fejjel lefelé, bekötött szemmel lógott az ajtó gerendáján.
*
- Mindenki itt van? – kérdezte Mia.
- Igen. – válaszolt Kalos a székébõl, Mia háta mögött. Az irodájában voltak.
- Akkor hát belekezdek. Egyenlõre a történet, a szerepek késõbb.
- Hajrá. – szólt Lisa feszülten, mégis hûvösen.
- Annyit még szeretnék hozzáfûzni, hogy kissé gyermetegnek tûnhet a történet, de ezt majd a kivitelezéssel fogjuk ellensúlyozni…
- Rendben – szólt Leon – De akkor feltétlenül fontos szerepet kell nekem adnod, hisz ha a kivitelezés lesz a lényeg, akkor rám mindenképp szükség van.
- Majdhogynem fõszerepet kaptál. Direkt úgy adtam ki a szabályokat Miának. Kezdheted. – szólt Kalos Mia felé bólintva.
- A történetünk egy másik világban játszódik, ahol tündérek élnek. Ezen belül egy nyolctagú társaság életébe tekinthetünk bele. Tökéletes az összetartás köztük, míg nem egy varázsló el varázsolja a tündéreket. Viszályt alakít ki köztük. Kialakul a „háború”. Hosszú kínszenvedés és harc után a bandavezéreknek sikerül elpusztítaniuk egymást és ekkor a többi tündér belátja, milyen hatalmas hibát követtek el, majd végre felfedi magát a varázsló. Ismét összetartanak a tündérek és valami csoda folytán sikerül megölniük a varázslót, megbosszulva társaik halálát. Egy Kanae és egy Anna nevû tündér gyásztáncot jár el, amelyhez végül mindegyik tündér bekapcsolódik. Ekkor feltûnik egy gyönyörû boszorkány és visszaadja a holt társaik életét. Ismét harmóniában élnek.
Mia befejezte e történetét és a többiekre nézett. Csend ült a szobán, kínos csend.
- Hogy… tetszett? – kérdezte zavartan.
- Szerintem nincs nagyobb baj vele... – szólt Layla.
- Elég bugyuta történet… de nem rossz. – szólt tömören Leon – Most elképzeltem a technikákat, amiket be lehetnek szúrni… nem rossz.
- Formázható. Technikákkal és jó szereposztással ellensúlyozható a borzalmas történet. Itt nem az írói képességeidre gondolok Guillem, hanem magára a történetre. – szólt Lisa. Rose elpirult.
- Értem… sajnálom. – szólt Mia. Nem mártotta be Roset, csupán a lányra nézett és rámosolygott. A lány elsuttogott egy köszönömöt.
- A szerepek… - szólt Leon.
- Ja igen, igen, persze, elnézést. Tehát: „jók” csapata: Lisa Graham, Rose Johnson, Karen Hackelen, Anna Heart. Bandavezér: Lisa Graham.
- Értettük. – szóltak a lányok egyszerre. Anna kissé kényelmetlenül érezte magát, hisz végül is teljesen ismeretlen emberekkel kell együtt dolgoznia.
- „Rosszak” csapata: Sora Naegino, Layla Hamilton, May Wong, Rosetta Passel. Bandavezér: Layla Hamilton.
- Rendben. – szólt Sora.
- Akkor tehát… - lapozott Mia – varázsló: Leon Oswald, boszorkány: Sarah Dupont.
- Értettem. – mondták egyszerre.
- Gyásztáncosok: Sora Naegino és May Wong.
- Értettük! – szólt egyszerre a két lány. May vidáman mosolygott Sorára.
*
- May… itt vagy? – kérdezte Sora, miközben belépett az edzõterembe.
- Itt vagyok. – kiabált le May a kötélrõl. Dobott egy hátraszaltót, majd a biztonsági hálón landolva leugrott Sora elé - Reméltem, hogy minél elõbb jössz. Akkor hát dolgozzuk ki a jelenet tervét.
- Rendben. – szólt Sora.
- Mia kettõnkre osztotta a gyásztáncos jelenetet… most három órát gyakorolhatunk a teremben, mivel Lisáék még pakolnak. Rosetta Layla házában, a személyi edzõteremben tanul. Három óra múlva Ken szólni fog, és akkor fog majd Layla jönni.
- Oké. Van valami ötleted?
- Hát… végül is lenne… - szólt May. Sora figyelmesen végighallgatta a verziót, de azért egy-két javítást közészúrt.
* Sora nagyon a szívén viseli ezt a jelenetet… - gondolta May, miközben Sora verzióját hallgatta – Bár mi tagadás, én is. Mos, hogy Layla egy idõre visszatért, már kezdem megkedvelni Sorát… bár sosem leszünk jó barátnõk… az egyszer biztos…*
-… és akkor jöhetne az ugrás és a pörgés, jó? – fejezte be Sora.
- Igen. Sajnos semmilyen különleges trapézt nem kaptunk, kötélen kell ugrabugrálnunk, de attól még összehozunk valami jót… akkor megegyeztünk?
- Persze. Kezdjük el… - szólt Sora, miután leírta az utolsó mozzanatot egy füzetbe…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
