|
Változik a terv
Esztike 2006.12.28. 15:23
Kalos Eido eközben unottan nézett ki irodája ablakából. Annyira belefeledkezett a naplemente látványába, hogy nem is hallotta meg a halk kopogást. Csak akkor eszmélt fel igazán, amikor az ajtó csukódását hallotta a háta mögött. Nem lepõdött meg. Megérezte, hogy ma még látogatója lesz, ezért nem tudott koncentrálni a színpad ügyeire. Lassan megpördült a székén és egy fiatal, kissé hûvös tekintetû lánnyal találta szembe magát.
- Szervusz Lisa. – köszöntötte a látogatóját. Lisa Graham leült Kalossal szembe és ráemelte tekintetét.
- Jó estét, Kalos. Számítottál rám? – kérdezte Lisa.
- Ezt meg mibõl gondolod?
- Hm… nem tudom. Megérzés. – mosolyodott el halványan Lisa.
- Nos be kell, hogy valljam, valahonnan éreztem, hogy ma még látjuk egymást. Halljuk, miért vagy itt.
- Azért jöttem, mert nem vagyok megelégedve a mûsorral. Ahogy látom… - szólt nevetve, miközben Kalos érdeklõdõ mosolyára pillantott. De a nevetése nem önfeledt vagy vidám volt. Inkább tûnt ijesztõnek és ridegnek – ez nem lepett meg téged.
- Nem, valóban nem. Miért?
- Elég ostoba a történet. Semmi izgalom, semmi szenvedély, leginkább egy buta meséhez tudnám hasonlítani…
- És szégyelled magad, ha egy ilyenben kell részt venned? – kérdezte kissé szúrósan Kalos. Lisa nem szólt semmit. Bár érezte, hogy Kalosnak igaza van, valamivel muszáj volt magát kihúznia. Való igaz, nem szeretett volna egy ilyen ostoba történetben részt venni, ezt nyíltan nem mondhatta volna meg a jelenlegi fõnökének.
- Csupán a színpad érdekeit szeretném elõtérbe helyezni. – vágta rá Lisa. - Gondolj csak bele… egy szenvedélyesebb történetre, ahol izgalom, harc, dráma vegyül össze… arra mégiscsak többen jönnek el, mint egy ilyen bolond elõadásra…
- Igazad van. – szólt Kalos, majd felállt és az ablakhoz lépett – De szerintem ez is bõvelkedik drámában.
- Szerintem pedig nem. Nem az a baj, hogy varázsló meg tündér van benne, hanem maga a sztori… egymás ellen fordulnak, megölik egymást, két tündér tánca és visszajönnek. Ez akár egy fél órás mûsor is lehetne. Azt akarom, hogy mindenki remegjen a székén az izgalomtól, a kíváncsiságtól, és tátva maradjon a szájuk a mutatványoktól.
- Értem… akkor hát legyen. Mit javasolsz? – fordult felé az igazgató.
Lisa egy percig némán meredt maga elé.
- Vállalom, hogy megváltoztatom a forgatókönyvet. – szólt végül a lány.
- Rendben. – hagyta rá Kalos – Viszont mindenképpen Miával kell összedolgoznod, elvégre õ a producer.
- Jó. Határidõ?
- Mennyi kell?
- Az egészhez? Mia 2 nap alatt dobta össze ezt a sztorit, nekünk szerintem – ha igényes mûvet akarunk – akkor 3-4 nap elég lesz.
- Értem.
- Továbbá szeretnék kérni még valamit: névsort az itt maradt artistákról.
- Meglesz. – szólt Kalos. Ekkor erõteljesen kopogtattak. - Bújj be. – szólt ki.
- Jó estét fõnök, csupán azt szeretnénk… - Sora lépett be az ajtón, de azon nyomban elhallgatott, amint Lisára pillantott. Sora mögött megjelent Layla is. Mind a ketten edzõruhában voltak, Layla nyakában egy törülközõ lógott.
- Nocsak, nocsak… Örülök, hogy itt vagytok, pont rátok van szükségem. – szólt Lisa. Felpattant és megragadta Sora karját. Leültette a helyére. Eközben Kalos ismét leült az íróasztala mögé. Sora felé fordult, akibõl rögtön kitört a beszéd.
- Fõnök azt szerettük volna kérde… - kezdte Sora, de Kalos elhallgattatta.
- Majd késõbb.
- Layla Hamilton, számíthatok a te segítségedre is? – kérdezte Lisa a lány felé fordulva.
- Öhm… miben? – kérdezte Layla. Kalos válaszolt neki.
- Új mûsort tervezünk és…
- Új mûsort? – kérdezte döbbenten Sora – De miért?
- Azt majd késõbb elmondom. – fordult felé Lisa.
- Mia tudja már?
- Nem. Menjetek és beszéljetek Miával. Ha vállalja – és biztos, hogy vállalni fogja – az új mûsor megtervezését, akkor dolgozzátok ki együtt a forgatókönyvet és a jeleneteket, aztán pedig szóljatok, ha készen vagytok.
- Rendben. De ha nem gond, akkor magammal vinnék pár fontos embert, hogy mindenki számára a lehetõ legtökéletesebb szerepet osszuk.
- Ahogy gondolod.
- Öhh… micsoda? Hé várjatok! – szólt Layla csodálkozva – Mi ez az egész?
- Út közben elmesélem. – szólt át a válla mögött Lisa, miközben a két lányt a karjánál fogva elkezdte kihúzni az irodából.
*
Egy óra múlva már összeült a kisebb tanács, hogy megtárgyalják az új mûsor tervét. Mia is örömmel fogott bele egy új elõadásba… illetve fogna, ha lenne valami ötlete. A producer leányzó az egyik asztalnál ült, elõtte a laptopja valamint néhány lap és pár ceruza hevert. Vele szemben Karen ült. Félig elfordította a székét, hogy rálásson a többiekre is. Sora és Layla az asztal és az ágy között ültek, a fal mellett, egy-egy széken. Lisa is az asztalnál ült, Mia mellett. Ken a falnál állt, Sora mellett, Rose pedig az ágy elõtti puha szõnyegen foglalt helyet.
- Nos azért hívtunk titeket össze, hogy közösen kitaláljuk az új mûsort. – kezdte Lisa – Ma este ki kellene találnunk a történetet és a szereposztást. A jeleneteket és a többi más dolgot majd Mia és én rendbe tesszük. Számíthatunk a segítségetekre?
- De mért csak a miénkre? – kérdezte Layla.
- Úgy gondoltam, csak a legfontosabb emberekkel kéne ezt megbeszélnünk. Fölösleges idehívni az egész bandát.
- Hm… értem, de minket – engem és Sorát – miért hívtál?
- Mert Sora a színpad jelenlegi sztárja, te pedig a világ egyik legnagyobb artistájaként vagy számon tartva, tehát a te véleményedre mindannyian adunk.
- Ez igaz. Layla kisasszony véleménye nagyon fontos – mosolyodott el Sora is.
- Akkor viszont fogjunk munkához. – Layla kissé elõrébb hajolt.
- Rendben. Nos én úgy gondoltam, hogy kicsivel több „élet” kéne az elõadásba. Szenvedély, dráma, izgalom… de hogy ne csak a felnõtt közönséget vonzzuk, ezért maradjanak a tündérek, a gyermekeket bizonyára érdekelné. – szólt Lisa.
- Tehát új sztori. Hm… az nem lesz egyszerû. – mondta Ken.
- Van egy ötletem: maradjunk csendben és gondolkodjuk. Valamelyikünknek csak összejön valami. – szólt Karen. Mindannyian egyetértettek vele, és a gondolataiba merültek.
Közel húsz percig egyikük sem szólalt meg. Aztán Mia halkan megköszörülte a torkát.
- Van valami ötleted? – kérdezte Layla.
- Az igazat megvallva lenne, de nyilván finomításra szorul…
- Nem számít. Halljuk.
- Tehát: a tündérek földjén él két barátnõ, akik nagyon szeretik egymást. Egy nap megjelenik egy fiú, akibe mind a ketten beleszeretnek. Lassan kihuny a barátság köztük, és ellenségek lesznek… hm… a lelkükbõl kiszakad a jó énjük, és csak a kegyetlen harag marad meg. Összecsapnak a rossz és a jó ének, és végül a rosszak elpusztítják a jókat. A fiú eközben megismerkedik egy harmadik lánnyal… mármint tündérrel, és fellobban köztük a szerelem. A két rossz személység elcsalja a lányt a fiútól, majd végeznek vele. Ezután a szörnyû tett után annyira bánják a tettüket, hogy magukba olvasztják a jó énjüket, és ismét barátok lesznek.
Pár pillanatig mindenki hallgatott.
- Egész jó… csak egy kicsivel több dráma kéne… - mondta Karen.
- Szerintem pedig pont jó. – szólt Sora.
- Figyelj, eddig majdnem mindegyik történetnek, amit a Kaleido Színpadon adtak elõ, jó a vége. De most lehetne tragédia, nem? – kérdezte Lisa.
- Na és a gyerekek? Õk lehet, hogy nem élveznék annyira… - erõsködött tovább Sora.
- Akkor most felnõtt mûsor lesz. Képzeld el a Drakula és a Kis hableány reakcióját együtt. Kíváncsiság, izgalom, szenvedély és könnyek… azokat a mûsorokat is élvezted, nem? – kérdezte szúrósan Lisa.
- Persze hogy élveztem, de a gyerekek a Drakulát nem. Féltek.
- Ne veszekedjetek… legyen akkor vidám és pozitív beütésû a sztori eleje, a közepe melankolikus, a vége pedig tragikus… így mind a két korcsoportnak megfelel, nem? – kérdezte Rose. Sora és Lisa bólintott.
- Na ezt megbeszéltük. – mosolygott Layla.
- Most tehát mi van? – kérdezte értetlenül Mia.
- Az addig jó, hogy a fiú miatt ellenségek lettek… ez jelképezhetné azt a régi mondást, hogy a barátság többet ér a szerelemnél, nem? – kérdezte Sora. Ken halkan köhintett, de nem figyeltek oda.
- Akár az is lehetne a darab címe, hogy Barátság kontra Szerelem… mit szóltok? – nézett körbe Mia. Egyetértõen bólogattak.
- Szerintem ez egy kissé kacifántos név, nem? Valami egyszerûbb kéne, mondjuk… á mindegy, ez jó lesz. – mosolygott Rose. Mia vadul gépelni kezdett.
- És mi legyen az után, hogy összevesztek? – kérdezte Ken.
- Mit szóltok ehhez? – kérdezte Layla – A két tündér összeveszik. Ekkor kiszakadnak a gonosz énjük és elpusztítják a jókat. Megpróbálják elhódítani a fiút, õ viszont nem akar közülük választani, mert tudja, hogy a másik bosszút forralna. Feltûnik egy harmadik tündér s a fiúval rögtön egymásba szeretnek. A két gonosz tündér ezek után megölik a fiú szerelmét. A gonosz tett után rájönnek, hogy milyen ostobán viselkedtek és felajánlják az életüket a fiú szerelmének életéért. Az istenek, vagy valami hasonlók – nevette zavartan - meghallgatják kívánságukat, õk pedig boldogan halnak meg, mivel tudják, hogy örökké együtt lesznek és a fiú is boldog.
- Eddig…hm, ez a legjobb. – szólt Karen.
- Komolyan? – szólt boldogan Layla.
- Igen… Mia, mit gondolsz? Szerintem megfelelõ. Dráma, szenvedély, harc… megvan benne minden. – bólogatott Lisa.
- Igen. Akkor mindenkinek megfelel? – kérdezte Mia. Egyetértõen bólintottak, így hát Mia ismét gépelni kezdett – Majd még átformázom. Most jöjjön a szereposztás. Kell ugye egy fiú, három jó tündér, két gonosz tündér, és legyen mondjuk két isten: az élet és a halál istene. Így jó?
- Igen. – mondták egyszerre.
- Hm… a fiú egyértelmûen Leon lesz. – mondta Rose.
- Nem, szerintem Anna legyen. – mondta Sora. Mindenki felé fordult.
- Anna? Az a lány, aki a Kis hableányban is fiút játszott? Nekem megfelel. Akkor már lenne is egy ötletem – mondta Karen. Lisa viszont ridegen nézett a szõke lányra.
- És Leon Oswalddal mi lesz, Karen?
- Õ lenne a Halál Istene. Találó, nem? Így szokás õt nevezni. – ezen mindenki nevetett. Még Lisa arcán is átfutott egy furcsa grimasz, amit Sora és a többiek mosolynak érzékeltek.
- Jó. Aztán a két jó tündér, a barátnõk és a gonosz párjuk… - folytatta Lisa.
- Hát szerintem itt a külsõ is dominálhatna. – kezdte Mia – Szerintem az lenne a legjobb, ha a jó ének és a gonoszak egy kicsit hasonlítanak. Magasságra legalábbis muszáj.
- Igen. – szólt Lisa, miközben meglendítette hófehér hajtincseit.
- Két olyan pár kell, akik hasonlítanak. – kezdte Ken – Legyen Graham kisasszony és Layla kisasszony, valamint Sora és May.
- May? May Wong? Az a lány, aki Oswalddal a Cirkuszfesztiválon vett részt? Igen, õ nagyon jól illene Sorához… természetesen, mint gonosz. – mondta Rose Sorára kacsintva.
- Neked jó így? – kérdezte Layla. Tudta, hogy May nem igazán kedveli Sorát, bár az utóbbi idõben egész jól kijöttek egymással.
- Persze. – mosolygott a japán leányzó.
- Mit szóltok? Sora és Layla a jó ének, May és Lisa pedig a gonoszok? – kérdezte Karen.
- Nekem megfelel. – mondta Layla.
- Nekem is. – Lisa bólintott, Sora pedig a mosolyával elárulta, hogy borzasztóan örül, mert ismét Layla oldalán léphet fel.
- Ki legyen a fiú szerelme? – kérdezte Ken.
- Hm… vegyük sorra, hogy kik maradtak: benn van még Sarah Dupont, Rosetta Passel, Karen és Rose. – sorolta Lisa arról a papírról, amit még Kalostól kapot.
- Én úgy gondolom, hogy Sarah lehetne az Élet Istennõje. A harmadik tündérlány pedig lehetne Karen. – mondta Layla.
- Én? – kérdezte meglepõdve Karen.
- Igen. Rose szerintem kissé fiatal még hozzá, illetve kicsit alacsony is, Rosettának pedig még nincs elegendõ tapasztalata, õ még eléggé… kezdõ.
- Úgyse szeretnék halott tündérke lenni. – mondta nevetve Rose. – Úgyhogy örülök, hogy Karen kapta a szerepet. - Mia újból gépelni kezdett.
- Megvan minden szereplõ. De mit lesz Rose-zal és Rosettával?
- Mivel körül-belül ugyan olyan magasak, lehetnének… angyalok vagy hasonlók annál a jelenetnél, amikor a fiú szerelme újjáéled, a két tündér pedig meghal. – javasolta Sora.
- Igen… igen, ez jó lesz. – mondta Rose. Mia ismét írni kezdett.
- Készen vagyunk? – kérdezte Karen egy hatalmasat ásítva.
- Igen… köszönjük, hogy segítettetek. Mia, holnap találkozunk és kidolgozzuk a jeleneteket, rendben?
- Rendben. Kellemes éjszakát mindenkinek!
Mia és Lisa az elkövetkezõ 2 napban rengeteget dolgoztak. Megcsinálták a mûsorfüzeteket, kidolgozták a jelenetek terveit, a forgatókönyvet… nagyon elfáradtak, de örültek, hogy végre egy tökéletes mûsor kerülhet a színpadra. Mindenki meg volt elégedve a saját szerepével, így gyorsan bele is vágtak a próbákba. Marion édesapja és a munkások is gõzerõvel rakták össze a díszleteket. A jelmezesek boldogan fogtak bele a szebbnél szebb ruhákba. Sora és társai rengeteget gyakoroltak, a mutatványokba mindent beleadtak. Mindenki a lehetõ legtöbbet nyújtotta.
A fényképezés a reklámplakátokra is remekül zajlott. A négy fõszereplõ lány volt rajta. Sora és Layla kézen fogva álltak, May és Lisa pedig a két lány válla mögött nézett a kamerába. Layláék félig egymás felé fordulva mosolyogtak, míg Maynek és Lisának csak a fél arcát láthatták, ezzel is azt érzékeltetve, hogy õk a gonoszak.
- Naegino kisasszony, forduljon egy kicsit jobbra.! – adta ki az utasításokat a fényképész.
- Így jó lesz?
- Tökéleteses. Hamilton kisasszony, hajoljon közelebb Naegino kisasszonyhoz.
- Rendben.
- Hm… Graham kisasszony, kicsit jöjjön kijjebb, mert Hamilton kisasszony hajától nem látni teljesen.
- Most így jó lesz?
- Tökéletes. Kalos, megfelel? – kérdezte a fotós. Kalos Leonra pillantott, aki bólintott.
- Igen, így jó lesz. – szólt végül.
- Akkor kezdhetjük. Mindenki maradjon így! - A fényképész elkészített 10 vagy 15 fotót, amely közül a legjobbat kiválasztották, majd pár nap múlva el is kezdõdött a mûsor reklámozása. A plakátokat sok helyre kitették: a színpad elõtt álló üveggömbbe, a városban szerteszét. A társulat tagjai megjegyezték, hogy ez az eddigi legjobb plakát.
Két hét telt el azóta, hogy belefogtak a próbákba. Majdnem az összes jelenettel elkészültek, már csak apróbb simításokat kellett rajtuk végezni. Az egész társaság meg volt elégedve az eddigi teljesítményével. Már csak az utolsó jelenetet kellett gyakorolni, de az olyan összetett volt, hogy szét kellett bontani.
Rose és Rosetta együtt próbált. Az utolsó jelenetnél, mikor a két tündér az életét ajánlja fel, a két angyal kíséri át õket a túlvilágra. Roseta rengeteget fejlõdött, de még mindig lehetett látni a közte és Rose közt tátongó szakadékot.
- Rosetta, magasabbra! – kiáltotta Rose a partnerének.
- Nem megy!
- A testtartásoddal van a baj!
- Miért? Ezt hogy érted?
- A kezedet nem nyújtod teljesen elõre, amitõl nem tudod majd idõben elkapni a trapézt!
- Nem értem…
- Várj, megmutatom! – Rose leugrott a trapézról, majd kecsesen a hálón landolt. Felkapaszkodott a létrán Rosetta mellé és megfogta a trapézt.
- A másik baj az, hogy a lábadat rossz szögben tartod. Nem egyenesen, hanem kicsit hátrébb, hogy homorú szöget zárjon be a karoddal. Akkor tudsz majd forogni és elkapni a trapézt.
- Ééértem…
- Várj, mutatom.
Rose megmarkolta a trapézt, majd elõrelendült. Kétszer oda-vissza meglendült, hogy magasabbra érkezzen, majd a megfelelõ pillanatban elengedte a rudat. Tett egy elõre szaltót, miközben lábai a testével 90°-os szöget zártak be, a karjai pedig a feje fölött, kinyújtva helyezkedtek el. A szaltó után következett az a rész, amit Rosetta folyton elrontott. Rose a karjait egy kicsit hátrébb helyezte (tehát ameddig csak tudta, hátranyújtotta a kezét), a lábait pedig összezárta, és feszesen kinyújtva hátraszorította. Ekkor fordult a tengelye körül kettõt, majd jobb lábát elõre nyújtotta, egészen spárgaszélességig, majd elkapta a vele szemben levõ trapézt. A lendülettõl ismét a magasba emelkedett. Rose ismét elengedte a trapézt, de nem ugrott el teljesen, csak tett egy szaltót, mire elkapta a trapéz kötelét és ráállt a rúdra. A mutatvány végeztével megfordult és Rosettára pillantott.
- Na, érted? – kérdezte. Rosetta bólintott.
- Igen. Próbáljuk meg még egyszer.
- Rendben. – Rose ismét leugrott a hálóra, majd felkapaszkodott arra az emelvényre, amely Rosettáéval szemben volt. Mind a két lány megfogott egy-egy trapézt.
- Az idõzítést bízd rám, te csak a második után ugorj el! – kiabálta Rose a túloldalra, miközben kisöpörte piszkosszõke tincseit a homlokából. Rosetta bólintott, mire mind a ketten elindultak. Ezúttal sikerült megcsinálniuk a mutatványt.
- Rose, sikerült! – kiabálta boldogan Rosetta.
- Igen! Ügyes vagy! Akkor most gyakoroljuk addig, amíg teljes nem lesz az összhang köztünk. Aztán mehetünk a mutatvány többi részére
Leon, May, Layla, Lisa és Sora szintén közösen gyakorolt. Mia forgatókönyvében az állt, hogy mikor a rossz oldalak felajánlják az életüket, a Halál Istene nem hajlandó õket átsegíteni a túlvilágra. Ekkor megjelennek a jó oldaluk és ismét eggyé válnak, így pedig már elfogadja. Ennél a jelenetnél kap szerepet Rose és Rosetta is. Leon, Layla és Lisa szinte pár gyakorlás után tökéletesre fejlesztették a rájuk esõ részt, de Sora és May valahogy mindig lemaradt.
- May próbáld újra! – kiáltott Lisa.
- De… ha… egyszer… nem… tudom… - lihegte May, miközben feltápászkodott.
- Sora, te pedig figyelj a tartásodra! Emlékszel még, mit gyakoroltunk együtt? Szenvedélyes tartás, eltökélt mozdulatok! – szólt Layla. Sora leugrott a trapézról May mellé.
- Rendben!
- Akkor most újra. – mondta Leon. Leugrott az ugróasztalokra. A hatalmas trambulin négy ugróasztalból állt. Egy alacsony részbõl, mögötte két magasabból, valamint ezek mögött a legnagyobból. Leon a legnagyobbon állt, May és Lisa pedig a két közepes nagyságún. Sora és Layla a trapézon várakoztak.
- May, összpontosíts és legyél merész. – szólt Layla. May bólintott, majd nekikezdett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
